2013.07.08.                                   Cizur Manor – Puente La Reina

Nem volt hosszú táv, de megint egy hegyet kellett megmászni. Egészen koránelindultunk, így a nagy meleg csak az út második szakaszában ért minket. A hegytetőn egy robosztus emlékmű árnyékában legyömöszöltünk a torkunkon pár falatot, meg egy kis vizet, majd Annával elkezdtünk ereszkedni lefelé. Na, az mocsok egy dolog, rosszabb és térdgyilkosabb a mászásnál. Érdekes, hogy amikor megállok pihenni, az elinduláskor sokkal rosszabbul érzem magam, mindenem fáj, de menet közben alig érzek valamit. Ebben az állapotban kezdtem elszakadni Annától, elrévedtem az emlékeimben. Először fordult velő elem, hogy nem ott vagyok, ahol fizikailag vagyok, az úton. Belemerültem a gondolataimba, és valahol teljesen máshol jártam. Vajon mi lehet a többiekkel? Samuval, Andival, Ágival, Pével, Kristóffal és a többi pesti barátommal? A lányokkal, a csoporttársaimmal, vagy a győriekkel? Mi van otthon? Hogy vannak, gondolnak néha rám? Mikor felfogtam, hogy mi vesz körül, hol vagyok, és mit csinálok, hirtelen nem értettem… Mit keresek én itt? Miért jöttem ide, ki vagyok én? Éktelen fáradtság tört rám, meg kellett állnom pihenni. Egy olyan búzamező közepén találtam magam, ami a Gladiátor filmben visszatérő jelenet. Úgy is csináltam, mint akkor Maximus, végigsimítottam a kezem a búzán. Korán érkeztem a szállásra, ami egy erődszerű kolostornak tűnt, tágas kerttel. A mellette lévő kisváros középkori hangulatot árasztott, több póznán láttam gólyákat is. Mivel idő bőven volt, vásároltunk enni és sokat beszélgettünk a többiekkel. Aludtam egyet délután szieszta időben, majd kiültem a kertbe pihenni a többiekkel. (meg szurkálni a vízhólyagjaimat) Most épp estebédelek, mindenki lefekvéshez készülődik, egyedül ülök egy tágas, hűvös közös helységben. Ma megismerkedtem pár új emberrel, Daviddel, aki egy nagyon normális és művelt amcsi srác, illetve Marcellával, aki egy szimpatikus olasz nő, Nápoly mellől, hatalmasra dagadt térdekkel. Lehet nem kellett volna ma 1 pohárnál több bort inni, kótyagosnak érzem magam tőle. Istenem, de hallgatnék most egy kis zenét!