3. Nap
2013.07.07. Zabaldica – Cizur Menor
Hol lejtőkön, hol mezőkön haladtunk keresztül. Szép volt minden, de a fő látványosság, amit mindenki várt már, az Pamplona volt. San Fermin fesztivál van épp, bikafuttatással, hisztérikus, részeg spanyolokkal. Az utcákon folyt a mocsok a hányás, a sör, a bor, a levegőben pedig hol ezek összetett bűze, hol fű szaga terjengett. Minden második baszk be volt állva, a többi pedig valahol a részegek pálinkás álmát aludta. Nehezen tudtunk a hatalmas tömeg miatt haladni, városnézésre nem nagyon volt lehetőség. A város éles váltás volt az eddigiekhez képest, mindenki kényelmetlenül érezte magát, gyorsan ki akartunk jutni. Vásároltunk egyet, majd indultunk is kifelé. Néhányan odakiáltották hozzánk, hogy „Buen Camino”, ez egészen jól esett. Cizur Menor közel volt, a tegnapi menetelés ajándéka volt ez. A Máltai Lovagrend által működtetett kis szálláshoz értünk, majdnem elsőkként, így volt hely még bőven az ágyaknál. A későn érkezőknek kinyitották a templomot, hogy legyen hol aludniuk. A szálláson a falak tele voltak képekkel, régi várakról és lovagokról készült rajzokkal, teljesen a hatásuk alá kerültem. Kis főzés a konyhában, aztán a nap további részét azzal töltöttem, hogy megismerjek minél több embert, a zarándoktársaimat. Itt beszélgettem először Monicával, a jófej leszbikus lengyel szakácsnővel, aki Berlinben él és dolgozik, a belga társaság legnagyobb hangú tagjával, Martinnal, aki a világ olyan vidékeit járta be, amiről még csak nem is hallottam. Leoval, a francia jógatanárral, aki majdnem minden nap zenélt, és jókedvet teremtett arra, amerre ment, Lajossal, egy magyar fickóval, Juli Jani párossal, akikkel a későbbiekben kiderült, hogy több közös ismerősünk is van, Annával, a spanyol újságíróval, aki Monicával barátkozott nagyon össze, és még sok más emberrel, akiknek még nem tudtam megjegyezni a nevét. Rengeteg érdekes ember, külön történet, furcsa megpróbáltatások. Fáradtan, de vigyorogva aludtam el.
Pamplona és a San Fermin:
Cizur Menorban a szállás
